2011. január 15., szombat

Babuka

A szakkifejezések és rövidítések hadrendebe tömörültek ellenem. A céljuk az volt, hogy leigázzák a közérthetőség bástyáját. Fegyverük a részletekbe bocsátkozó leírás száműzése volt. Azt fontolgattam, hogy az utasítások követése helyett inkább a saját elképzeléseimet valósítom meg, amikor megjelent Zsófi. Magával hozta kedvenc játszótársát, az elnyúzott játékbabát is.
Megkérdezte, mit csinálok. Azt feleltem, blogot. Válaszomból megtudhatta a "blog" kifejezés lényegét, és az elmúlt év technikai vívmányaival is szembesülhetett.  A jövő lehetséges felfedezéseinek sorolásába nem kezdtem bele, mert láttam, hogy dacosan összeszorítja a száját. Nyilvánvalóvá vált számára, hogy nővére továbbra is a számítógép előtt fog ülni, és nem hajlandó megnézni a  kedvenc babája számára összefércelt új ruhát. Meg sem várta a mondat végét: büszkén felszegett fejjel távozott.  Az ajtó becsapódott, a monitor elsötétült. Elment az áram. Egyedül maradtam. A húgomhoz intézett mondat második felét nem hallotta más, csak az árván  maradt játék: Babuka