2011. február 18., péntek

Válaszolok

Csodálkoznak és hümmögnek. Kérdéseket tesznek fel, és elégedetlenek a válasszal.
Nyár volt, és esett az eső. Unatkoztam. Anyám azt mondta, olvassak. Megmutatta a könyveket. Az első nem tetszett. Jött a második. Aztán könyvtárba mentem. Elolvastam a Bogáncsot. Később Jókai-köteteket rejtegettem a matematika füzet alatt. 2002 márciusában az jutott eszembe, hogy ha nagy leszek, írni fogok.
A gimnáziumban írt első fogalmazásom értékelése: 10/9. Azaz: gyenge ötös a fogalmazás, erős négyes a helyesírás. Csalódott voltam.
Az irodalomtanárom csattanót keresett, de sehol sem talált. Novellát írtál, de túl hosszú, sok a szereplő, és nincs csattanója. Olvasd el Benedek Marcell Irodalmi hármaskönyvét, és vegyél a kezedbe egy Maupassant-kötetet, mondta.
A történelem szakot választottam. Eltévedtem? Nem tudom. Aztán kaptam egy iránytűt. Pályázat, és önmarcangolás. Mit jelent az, hogy „fésületlen” ? A határidő lejárt, „elég szép eredmény” elérése. A blog nevű labda feldobása és elütése. Azóta is „játszom”.
Te csak játszol, mondta a szobatársam. Dühös lettem. Szerinted annyira könnyű megírni egy bejegyzést? Nem hallotta, mert az Adenin és a Guanin lekötötte a figyelmét.
 Az ismerőseimet a népszerű szappanopera legújabb részein kívül az érdekli, miért írok blogot. Csodálkozva kérdezgetnek. Van értelme?  Mi a hasznom belőle?
Most válaszolok. Ha nem lenne értelme, nem csinálnám. Azért teszem, mert nem okoz nehézséget. Van kedvem hozzá. Lehetőség arra, hogy közöljem a gondolataimat. Kihívás és feladat. Munka, és szórakozás, de NEM JÁTÉK.