2011. február 25., péntek

Az a dunna

Ma van a kommunizmus áldozatainak emléknapja. Ki  tudja megmondani a tényleges áldozatok számát? A lelki sérültekről nem lehet névsort vezetni.
 Azt mondják, hogy a szomszéd Boriska néni még a halálos ágyán is a dunnáját emlegette. A front elvonult, a dunna eltűnt. Magával vitte a történelem. Aztán kulákok lettek. A földet beadták a közösbe. A kertet nem szánthatták fel. A négy gyerek  körbeülte az asztalt. Boriska néni  loksát tett eléjük. A spór tetején sütötte. Liszt, tojás, víz. Mintha kenyér lenne, csak kisebb, lapos, fakó, néhol égett. A legkisebb lányka, Vera már öt éves korában krumplit sütött a spór tetején. Nem akarta megenni a kenyeret. A falhoz vágta, és odaragadt. Boriska néni meghalt, az unokái  felnőttek. Az egyik telefonokat árul messze földön (ahol a kerítést is kolbászból fonják), a másikat Csongoron kezelik. Alkoholista, mondja rá a felesége. Boriska néni fejfájától nem messze egy márványtömb van a temetőben. Az áldozatok emlékére állították. Boriska néni is áldozat, noha az ura halt meg Szibériában.
Az elszáradt virágot kidobják, a koszorút a szemétdombra vetik. Helyette ma friss virág és ékes koszorú kerül a márványba vésett névsor alá. Remélem, ezen a napon Boriska néni is kap egy szál virágot. Az a dunna mégiscsak az ő öröksége volt.











2011. február 23., szerda

Tükrök

  Megosztok néhány gondolatot egy filmről, melyet nemrég láttam.
Az éjjeliőr öngyilkosságot követ el. Miért? Azért, mert tükörbeli képmása ezt akarja. Hogyan teszi? Azt inkább nem részletezem.
A film címe: Tükrök. A főszereplő: Ben Carson (Kiefer Sutherland).
Sötét éjszaka, elhagyatott épület. Pislákoló zseblámpa, egyetlen éjjeliőr és számtalan tükör. Rajtuk titokzatos tenyérlenyomat, látszólag a túloldalról. 
Ben Carson a Mayflower áruház új éjjeliőre. Rendőrségi kapcsolatait felhasználva megpróbálja kideríteni, miért lett öngyilkos az előző éjjeliőr. Időközben Ben nővére borzalmas baleset áldozata lesz. A hajdani rendőr tudja, hogy a felelőst a tükör másik oldalán kell keresnie. Otthonában zöld festékkel bemázolja az összes tükröt. A családját szeretné megvédeni. A felesége ezt nem értékeli. Őrültnek tartja. Ben Carson azonban kitartóan nyomoz. Felfedezi az áruház mélyén rejlő titkos szobát. A falai tükörből készültek. Középen egy szék áll. Vajon mire szolgált? Ki ült benne? Ezeket a kérdéseket szívesen feltenné az idős hölgynek, akihez a nyomok vezettek. A kolostor lakója azonban hallgat. Carson felesége végre hinni kezd abban, hogy a tükrök veszélyt jelenthetnek. Ben reméli, hogy  meg tudja védeni a családját a veszélytől, és boldogan élhetnek tovább. Carson és az idős hölgy a  tükörszobába lép. Ami ott lejátszódik, örökre megváltoztatja Ben életét. Közben veszélybe kerül a felesége és a kisfia. Látványos küzdelem, víz és tűz a hajdani áruház pincéjében. A film végén a fény a halált jelenti, vagy a napsugarak okozzák? Aki kíváncsi, nézze meg a filmet. Néhány képkocka elérhető itt.
Tetszett a film, mert volt csattanója. Ajánlom azoknak, akik nem idegenkednek a hátborzongató jelenetektől.

2011. február 21., hétfő

Kilátás

Kaptam egy könyvet. Kölcsön.  A címe: Kilátás. Brenzovics Marianna  írta. Ő Beregszászban él.
Kezdet, múlt, jelen és jövő. Négy fejezetben. A legjobban a jövő tetszett. A két utolsó szó kifejezi, mit tud az ember arról, ami még nem következett be.
Az elején egy kislány jelenik meg az olvasó előtt. Barátnőkről nem esik szó. Felfigyeltem erre: „Nincs szükségem a magányra, mert megtalálom a barátságban.”  A múlttal kapcsolatban az anyját említi, a jelenben az apja köhögését hallgatja. Hiába keresnénk egy összefüggő, tetőponttal és túlbonyolított cselekménnyel ellátott történetet. Inkább azt mondanám, hogy a szavak képeket, villanásokat közvetítenek az olvasó felé. Nincs leírva, hogy milyen lelki folyamat játszódott le egyik vagy másik szereplőben, csak a szemmel látható tények, megtapasztalt események. Rövid, világos és érthető mondatok. Egy bekezdés jelöl egy témát, az adott oldal több bekezdésre tagolódik. A részeket nem a tematika, hanem gyakran az utolsó szó köti össze.
Úgy tűnik, a történések nagy részét az elbeszélő éli át. Akadnak dolgok, melyeket ismerősei mesélnek el. Előfordul, hogy a szomszédról ír. Fekete-fehér, szürke világ tárul elénk. A kollégiumi ablakából az égő szemétdombra esik a kilátás. Miért ez a cím? A szöveget képek sorozata alkotja. A képeket látjuk. Az események képszerűen villannak fel. A regény egy ember rálátása az eseményekre. Egy nő képe a saját életéről.  Fekete-fehér, de nem szürke, maga a valóság. Nem idealizált, reménykedő, érzelgős vagy rózsaszín. Az élet a maga sivár valóságában. Ajánlom a könyvet mindenkinek, aki hozzá tud jutni ugyanis Pozsonyban jelent meg. 
Részletek olvashatóak a regényből itt és ott. A szerzőről és a művéről  bővebben a Papiruszportálon.