2011. április 23., szombat

Másolás/beillesztés

A másolás és beillesztés gyakori művelet. Az interneten böngészve megtetszett egy cikk, a tartalmára a jövőben is szükséged lehet–– másolás. Holnap le kell adnod egy referátumot, de zárva a könyvtár (nem is akarsz oda menni) –– beillesztés. Jut időd a forrás megjelölésére?


 Az elmúlt héten az egyetem (UNE) folyosóin diákok özöne szaladgált kiöltözve, évfolyammunkát lobogtatva . Meg akarták védeni. A diákkonferencián. Ma van a könyv-és szerzői jogok világnapja (többek között). Mivel az utóbbi időben a saját évfolyammunkám (szakdolgozatom) megírásával foglalkoztam, elgondolkodtam ezen a plágium-ügyön.
A plágium más szerzők gondolatainak, fogalmainak, szavainak, mondatainak használata anélkül, hogy erre az írás készítője írásában utalna.” –– olvashatjuk itt.
Érdemes a kezünkbe venni Umberto Eco: Hogyan írjunk szakdolgozatot? című munkáját. Szórakoztató olvasmány, csak sajnos a nyugat-európai diákok több hasznát veszik, mint mi itt. Persze, nem is nekünk írta. Ő is kitér a plágium-veszélyre. Óva int tőle. Persze az intés nem elég.
Manapság léteznek online plágiumkereső programok. Használatuk által érdekes információk derülhetnek ki. Például ott van a német ex-védelmi miniszter esete:  egy plágiumkereső program alkalmazása által kidrerült, hogy 475 oldalas doktori disszertációjának  16 325 ellenőrzött  sora közül 3521 sor –– forrásmegjelölés nélküli átvétel. A vizsgált szöveg egyötöde nem a szerzőtől származott. A  bayreuthi egyetem ez év februárjában megfosztotta doktori címétől. A védelmi miniszter a botrány miatt lemondott.Magyarországon már alkalmaznak online plágiumkereső programot. A program számára problémát jelent az idegen nyelvről lefordított szöveg beazonosítása.  a rendszer hasonlóságot keres, nem pedig szó szerinti egybeesést – olvashatjuk itt .
A téma mekkora mértékben érint  minket? Azonos mértékben a másolás /beillesztés funkció használatának gyakoriságával. Pontosabban: attól függően, mikor nem jelöljük meg a forrást. Vagy épp elmulasztjuk a hivatkozás beszúrását. Persze minket aligha vonnak felelősségre. A plágiumkereső program alkalmazása által biztos, hogy nem. Legfeljebb a saját lelkiismeretünk, mely ugyebár nem alszik.

2011. április 19., kedd

Gondolatfolyam

Nem írtam régentől azért mert elfogyott az idő az enyém a tiéd tudom én te sokat dolgozol nem érsz rá olvasni az én levelem sem Most  mégiscsak írok  te pedig fogadod Az elején kezdem hogy logikus legyen mert te azt szereted Amikor kiléptem a házból az útra hirtelen elestem azért

mert megláttam hogy egy zsák valamit cipel két fazon  és utánuk lódultam Azt mondtam hé megállj Mit visztek mert ha a nagymama óráját akkor baj van de ők Meg sem álltak csak szaladtak előlem Ott a zebrán bicskát dobtam feléjük én Ha kenyérrel dobnak akad ott még  kő is mondta a nagymamám  A lényeg az hogy a zsák arcokkal volt tele és azok kimásztak belőle vonítva pedig lábuk nem volt vonítós szájak és elhagyott arcok  az utcákat ellepték Akkor

amikor a metszők letörölték a vért és akkor én gondoltam ideje indulni Nem tudtam azért mert a padlón  szétgurultak az én gondolataim és felkeltem az ágyról hogy összeszedjem mind Miután becsuktam a szobát belülről dörömbölni kezdtek nem  hallottam meg és üres fejjel mentem dolgozni a gyárba Négy óra után jött a szünet és kávé Beszélgetni ekkor kötelező ha te sem akarsz kilógni vagy a beled bírja  az üres szavakat mindegy neked  már mert nem jut eszedbe az

  hogy elfelejtetted mi nincs  már a helyén mert elvitték tőled Délután sétáltam a láncaim nélkül Érdekes úgy tűnt hogy valami hiányzik  Hát nem csodálatos mondta sétáltatóm  hogy milyen mű ez az anyagpohár és én Buzgón helyeseltem Akkor lesz szabadnap is csakis  az a fontos hogy a norma legyen Ekkor megláttam a reggeli metszőket és mintha valami átfutott volna az agyamon Akkor még nem tudtam hogy valójában nincs és én sem vagyok ott mert mindez fejben van ha még egyáltalán létezik valahol A csengő viszont szólt ez azt jelentette hogy negyvenöt perces szürke robot és te nem szólsz semmit csak rovod az idő homlokára a ráncokat a sajátjaidat pedig alaposan elfeded barna szemcsékkel Akkor

amikor az  utolsó műszak is véget ért fáradtan támolyogtam  oda a lifthez Nem maradt  hely gyalog indultam a tizenhatodikról Amikor leértem meghívtak sörre  és én kicsire mentem  néztem a füstöt és azon töprengtem  hogy kik sütnek húst parton A folyó is csak  a szemetet sodorta  a várost nem bírta a szél sem kisöpörni pedig azt akarta tudom Felkapott egy sálat és a szobor nyakára kötötte A gyerekek  rajta   nevettek a koldus pedig levette  azt és a kezére tekerte mert fagyott  a lábujja A táskában tartott macskája is tejet kívánt adott neki ő maga pedig fekete kenyeret evett a kirakat előtt a fényözön árnyékában ahová küldték még reggel Aztán hazaindult A mankót a híd alá rejtette a pénzzel együtt ő maga pedig betért a kávézóba Ide már nem követtem mert úgyis kijött és szitkozódott Aztán eltűnt a sötétben Ekkor már nekem is el kellett indulnom ha reggel időben akartam érkezni a gombgyárba Oda

ahová kedden is késve érkeztem Mindennek az oka  az áthúzott óra volt amiatt kések Nem tudom megszokni   Előléptettek valakit nem lényeg kit úgyis  hamar elküldik a kabátgomb részlegre Délután elromlott a gépem nem tudtam dolgozni már Tétlenül álltam amikor bejöttél az ajtón és elhívtál egy alkatrészért a raktárba mentünk és én nehezen cipeltem azt a nagy csavarkulcsot  Megtudtam hogyan működik az ami elromlott Műszak után vártalak  de te új csavarokat kerestél Akkor megbotlottam a sötétben Elaludt a lámpa Én is  Azért

 mert tudtam hogy szerdán puding is lesz  a fasírthoz Megettem a pudingot a fasírtot elcseréltem egy kis levegőért a tetőn Nem cigi miatt hanem a kilátásért kellett Akkor megláttam őket a parton Messze voltak de tudtam megkeresem őket Lemásztam a lépcsőn utánuk eredtem Mert már két napja éreztem a levegőben az égetett hús szagát Szürke kabátot viseltek és fekete szemüveget Estére a város minden lakója érezte a szagokat Odasereglettek mert valami vonzotta őket A zsák volt az A nagymamám órája érdekelt Az

amit hétfőn elloptak a lakásomból Azután jöttem rá hogy mást is elvittek A tévé bemondta hogy a két szürkekabátos a metsző  Ők feleltek azért hogy mindenki elveszítse azt

amiért  dolgoztunk  a gombgyárban Nem zúgolódtunk csak készítettük a kabát és inggombokat Amikor szerda este én is a folyópartra mentem láttam hogy az emberek fekete arccal állják körül a kordont Ami a szürke kabátosok körül van Ők ketten  sütik a húst Aminek a bűze bejárta a várost Most sem mert szólni senki Lehet hogy időtlen időkig így maradt volna de odament egy kisfiú és kért a húsból Az alacsonyabb levágott egy kicsit a fülből megpirította de az nem disznó volt A zsák eldőlt  Láttam hogy belőle elveszett arcok és kósza gondolatok szabadulnak ki de a két szürke kabátos ezt megakadályozza és gyorsan beköti   Az arcdarabok bent maradnak a szájak kiabálnak és még a zsákban lévő gondolatokat is felfalják Így halt meg a gondolat egy tavaszi estén a folyóparton Akkor

amikor rájöttem hogy mindezt már egyszer átéltem mégpedig hétfő reggel az aszfalton amikor felborult a zsák de akkor a tolvajok elmenekültek a nagymama órájával amit később megtaláltam a zsebemben Azt hinnéd minden rendben de az óra azt  mutatta hogy az én gondolataimat is elvitték Ott láttam őket a zsákban  Felfalták őket az arcok Rájöttem hogy ezért vagyok én itt Hát szerinted ez nem egy szelence Azt hiszem kristályból van és a falára karcolok én Anselmus.

2011. április 17., vasárnap

Maximalista halál

A tökéletesség mintaképe  homlokot ráncol. Hibát talál a számoszlopban. Kijavítja. Büszkén felsóhajt. Tökéletes munka. Körülnéz. Mi az, amit tökéletesíteni lehetne? Pormentes polc, ábécésorrend és makulátlan üvegfelület veszi körül. Aztán eszébe jut a villanykörte. Amelyik kiégett a kamrában. Hokedlit és új villanykörtét keres. A széken áll. A maximalista.  Nyújtózkodik. Kicsavarja a villanykörtét. Aztán megbillen a szék. Mert gidres-gödrös volt a betonpadló. A kamrában. Felborul és leesik. A szék és a maximalista. Láb és nyak törik. Utóbbi a maximalistáé volt. Most már a hibáé. Mely besettenkedett a maximalista életébe, felborította azt, és véget vetett neki. Maximálisan.