2011. május 9., hétfő

Késő este

 volt amikor  bezörgettem a nagymamámhoz   Megértő mosollyal fogadott és hellyel kínált  Azon sajnálkozott  hogy csak némi vacsoramaradékkal szolgálhat A tűzhely mellett melegedtem  ő pedig az asztalhoz lépett és a tányérra okádta a vacsora maradékát  Iszonyodva meredtem a gőzölgő fekete masszára Példáját csak azért nem követtem mert valaki kívülről megkocogtatta az ablaküveget  A keresztanyád az engedd be mondta a nagymamám majd köténye sarkával megtörölte a szája szélét  Épp akkor

amikor belépett a keresztanyám  Fújtatva leült a hozzá legközelebb eső székre Szúrós szemmel rám nézett és megkérdezte hogyan kerültem ide Én is ugyanezt akartam kérdezni tőle A keresztanyám nem is ebben a faluban lakik mégis úgy tűnt mintha csak a szomszédból szaladt  volna át egy vödör vízért  Bő pulóverben és papucsban sohasem mutatkozna idegen helyen Buszra nem szállna fel az autója pedig szervizben van tegnap mondta a lánya  Ekkor rájöttem hogy a lánya azt is mondta a temetőbe készül  Látszólag semmi okom nem volt a rémületre

mert a nagymamám nyugodtan szendergett a tűzhely mellett A keresztanyám pedig folyamatosan beszélt ahogyan máskor is  Kíváncsi lettem  arra hogy  vajon én is közéjük tartozom-e   Ezért a   pulzusomat kerestem Nem találtam  Az asztalhoz ugrottam megragadtam a kést hogy a mellkasomat  felszabva  meggyőződhessek arról ott van-e s ha  igen dobog- e még a szívem  Akkor

amikor felriadtam sötétség és csönd vett körül Azaz utóbbi mégsem  a szoba távoli sarkából halk zörejre lettem figyelmes Gyanakodva néztem abba az irányba ahol tavasszal ő feküdt Megnyugodtam amikor semmit sem láttam meg ott Ezért felkeltem és az asztal felé indultam  Ott szembesültem a zaj forrásával  Ami még összezsugorodva is dobogott  Élettelen volt mégis valódi  Kőszív és az enyém.