2011. május 15., vasárnap

A félszemű, a leányka és a bűnbak

A nap sütött, néha hópelyhek is szálldogáltak, hideg volt, az emberek pedig fel és eltűntek. Láthattuk őket akasztófán és fa tetején  függeni, elhagyatott kunyhó tornácán csücsülni,  és a porban  heverni. A közös bennük az volt, hogy  a legtöbb alkalommal a hullamerevség beálltában a félszemű rendőrbíró  segédkezett.    A félszemű c. filmben rácsodálkozhatunk ezekre a szívmelengető jelenetekre.
A helyszín a vadnyugat. Megölnek egy apát, és a lánya igazságot akar. Tizennégy éves, és vérre szomjazik. Mattie (Hailee Steinfeld) cselekszik ingatag anyja helyett: a helyszínre utazik, hazaküldi az apja testét, ő maga pedig felbérel egy rendőrbírót, hogy keresse meg a többszörös csalót és gyilkost. A lányka Cogburn  rendőrbírót (Jeff Bridges) bízza meg a feladattal. Ő a címben beharangozott félszemű.  Legendás történeteket mesél, esetenként  a fegyverrel is jól bánik.  Amikor nincs a közelében whisky. Mindezek  ellenére  legtöbbször képes bizonyítani rátermettségét. Megjelenik a hős texasi ranger is (Matt Damon), aki összeszólalkozik az idős marsallal. La Boeuf  rangerről keveset tudhatunk meg, a jelleme kevéssé kidolgozott.

Azért néztem végig az átlátszó filmet, mert megfogott a tizennégy éves Mattie rátermettsége. Ilyesfajta talpraesettségre manapság is szükség van, noha az egyszerű ember legtöbbször nem ered gyilkos lótolvajok nyomába.  Pozitívumnak tartom, hogy nem idealizálták sem a rendőrbíró, sem a ranger jellemét. Előbbi iszákos és olykor pontatlan, utóbbi pedig esetlen volt (amikor majdnem elkapták, kis híján elharapta  a nyelvét, na ilyet egy westernfilmben sem lehetett látni). A történet nem volt unalmas, noha a néző sejthette a végét. 

A nap sütött, néha hópelyhek is szálldogáltak, hideg volt, az emberek pedig fel és eltűntek. Láthattuk őket akasztófán és fa tetején  függeni, elhagyatott kunyhó tornácán csücsülni,  és a porban  heverni. A közös bennük az volt, hogy  a legtöbb alkalommal a hullamerevség beálltában a félszemű segédkezett.

 Cogburn rendőrbíró az egyik percben részegen dalol, két jelentettel később pedig a gyeplőt a fogai között tartva, két jól megtöltött pisztollyal vágtat az ádáz gonosztevők  ellen. A négyből hármat el is talál. Az utolsót viszont a  marsallnak kell végeznie.
A lánynak is kijut a lövésekből: valóra válik álma, és közvetlen közelről végez a gyilkossal. Ő is ellentmondásos: a tapasztalt vitézek megdicsérik, amiért helytállt a „mosómedve-vadászat” közepette, viszont apró hibákat követ el: a döntő pillanatban nem sül el a pisztolya, emiatt a vonatrablók foglya lesz, miután lelőtte a gyilkost, a puska lendülete hátravetette és beleesett egy verembe, ahol megbolygat egy holttestet, és megmarja egy kígyó. Ez már egy  kicsit sok.  

A pohár a történet szempontjából akkor telik be, amikor az öreg marshallból hőst próbálnak faragni. Meglőtték, a lába a lova alá szorult, mindezek ellenére fiatalos lendülettel a mélybe ereszkedik, és kimenti a lányt. Bátor tett, de ez még nem minden. Halálra hajszolja a lovat, hogy Mattie életben maradjon.  A kígyómarás nem tréfadolog még egy filmben sem. Kellő komolyság és egy ló halála szükségeltetik a főhősnő életben maradásához.
Ezek után visszatérünk a kerethez: a film elején már hallott női hang  elmondja a történet végét.  25 év múlva Mattie kap egy szórólapot, amely tudatja vele a rendőrbíró hollétét. Amikor  Mattie megérkezik,  Cougborn már három napja halott. Akárcsak Lázár. A rendőrbíró azonban a sírban maradt.  Mattie ásatta ki.
Jó, hogy a filmben nem idealizálják a vadnyugatot és a két férfialakot. Összességében azonban elégedetlen vagyok a filmmel. Lekötötte a figyelmem, viszont  élményben nem volt részem. A szomszéd Pali bácsi azt mondaná, hogy "ettől jobb cowboy-mozit  is láttam már."