2011. november 2., szerda

Időben


 A huszonötödik születésnapodat követően nem öregszel tovább. Kapsz még egy évet. Amikor letelik, meghalsz, ha nem voltál takarékos az időddel. Eközben  dolgozhatsz a gyárban.  A munkádért kapott időt (mert ez a fizetési eszköz) elköltöd  a buszjegyre, a kávéra, és a lakbérre. Will Salas percei így  peregnek le.


Az In time c. filmről olyan előzetes is készülhetett volna, amely nem mutatja be az egész történetet. Megállhattak volna egy pontnál, ahonnan  tovább haladva a néző nem  kap több  információt a cselekménnyel kapcsolatban. Nem ez történt. Így vált lehetségessé,  hogy a trailer sokat sejtet, de a film keveset  mond. 


Az előzetesből kiderül, miről is szól a film: az idő pénznem, ebben fizetnek a munkádért, a karodba épített szerkezet pedig visszaszámol. Ha nem tudsz több időt szerezni (lejár az időd), a szíved is megáll. Az időmilliomosok  rendelkezésére viszont  évezredek állnak, ha „nem követnek el valamilyen őrültséget” , örökké élhetnek.

A főhős, Will Salas (Justin Timberlake), egy bárban   találkozik a  meglehetősen depresszív hangulatban és részegen támolygó időmilliomossal. Henry Hamilton (Matt Boomer), a milliomos,  egy évszázadot ajándékoz Willnek. Aztán megszámolja a másodperceket, és lezuhan a hídról. Már százöt éves volt, megunta az életét.

Will anyjának (Olivia Wild) kevés ideje van hátra. A munkájáért kapott  idő csak arra  elég, hogy törlessze a kölcsönt. Másfél órája maradt. Két órába került volna a buszjegy. Futott, de nem elég gyorsan. Egy kis dráma: a fia karjaiban ütött az utolsó órája /perce. Másnap Will hív egy taxit. A gazdagok városába kocsikázik.  Megnyer egy pókerjátszmát, évszázadokkal gazdagabbá válik. A könnyen szerzett időt nem birtokolhatja sokáig. Az időrendészet lefoglalja. Ezek után következik a menekülés Syilvia Weiss társaságában. Fogytán van az idejük.   Időt lopnak (lopott idő), és azt szétosztják. Egymillió év elrablására van szükségük a rendszer összeomlásához. Elindulnak, hogy mindenkinek legyen elég ideje. Önzetlenségük határtalan. Időtlen.

Will Salas (Justin Timberlake) a gettóból (az időzavarban küszködő szegények lakhelyéről) szabaduló szegény fiú, aki még akkor is fut, amikor több mint száz év birtokosa. Ezzel elárulja magát az őt üldöző időrendész előtt.

Sylvia  Weis (Amanda Seyfried) az  időmilliomos lány, aki huszonötödik szülinapjára (amikor elkezdett ketyegni az órája) az apjától tíz évet
kapott, bulizásra. Találkozik Salassal, és a túsza lesz. Később a bűntársa, és együtt rabolják, lopják, múlatják az időt.

Raymond Leon, az időrendész (Cillian Murphy), aki roppant lelkiismeretes, a munkáját tekintve. Ő nem az igazságot keresi, csak a feladatát végzi (a percvadászok és a Will-féle felforgatók üldözése). Becsúszott egy klisé (nem tudom, miért kellett): kiderül, hogy Leon ismerte Will apját, és ezt tudatja is vele. A hajsza közepette az üldözött érzelmeire akar hatni. Nem sikerül neki.

Az alapötlet nagyon jó. Több dolog is elnyerte a tetszésem. Ezek közé sorolhatom  az alábbiakat:  akviódús jelenetek (mint például a fenti filmrészlet), robbanások, (alkoholista munkatárs), dráma (Will anyjának halála), valami az érzelmekből (Sylvia), az időrendész jelleme.

A befejezéssel elégedetlen vagyok.  Pontosabban: nincs is okom a panaszra, mert a történet nem ért véget.  Hiába: az  idő pénz, és ez a másfél óra kevés időt adott a készítőknek. Indokolt a folytatás. Reméljük , megtörténik, mégpedig  időben.