2012. február 17., péntek

Netnapló --- dokumentumok

A nemzetközi ügyekért felelős megbízott  aktiválta a státuszomat (regisztrációra nem volt szükség, mert már voltam részképzésen). Kiderült, hogy ha valaki teljes szemeszteres képzésen vesz részt, akkor az ösztöndíját bankszámlára  utalják. Ez újabb feladattal látott el, mert sohasem volt magyarországi bankszámlám.
Mivel újraaktiváltak, elmehetten a Questurába Így hívják azt a helyet, ahol diákügyleteket lehet intézni.  Hóvihar tombolt, épp eláztatta a B. -tól kapott térképet helyettesítő, útmutatás helyett inkább összezavaró lapot. Végül is egyszerű:  a Gerlóczy út az Astoria felől gyalog is megközelíthető, bejárat a Semmelveis utca felől. Sorszámot húztam,  türelmesen vártam. Az ügyintéző fiatalok gyorsan ki is adták  az ideiglenes diákigazolványt, ami nem volt más, mint egy A4-es lapra nyomtatott, pecséttel ellátott igazolás arról, hogy rendelkezem hallgatói jogviszonnyal. Az ügyintéző elmondta, hogy az igazolvány kedvezményes utazásra jogosít a BKV és a MÁV járatain, de a múzeumokban és a mozik jegypénztárainál valószínüleg nem fogadják el. Ez  a diákszervezetek esetében  is lehetséges. Utóbbi a diákmunka szempontjából  fontos.
 A szakkollégiumi képzés felvétele okán szükségem volt egy hallagatói jogviszonyról szóló igazolásra is, melyet szintén a  Questurában kellett beszerezni. Sokáig fog tartani, mert kézzel kell kitölteni, mondta az ügyintéző. Nekem nem tűnt soknak, persze ahhoz képest, hogy a legtöbb esetben csak meg kell nyitni a kívánt dokumentumot, kinyomtatni, aláfirkantani, és kiadni, jöhet a következő számú ügyfél ---- ehhez képest sok volt az idő, amely alatt begépelte anyám lánykori nevét, az ösztöndíjam összegét, és az állampolgárságomat. Megkaptam az igazolást, megköszöntem, és ki a hóviharba.
A metróban már figyeltem az emberek lábát, és arra a következtetésre jutottam, hogy  én vagyok az egyetlen a városban, akinek elázott a lába a csizmában. Mindezek ellenére (mivel kevés ügyet intéztem el, és sokat félbehagytam) a Kálvin térről a Deák térig metróztam, ott először rossz irányba haladtam, aztán megfordultam, átmentem az út túloldalára, majd vártam. Nemsokára megérkezett a "16 A" jelzésű busz. Leszálltam a budai várban, pontosabban a Dísz téren. Továbbra is hóvihar, víz, jeges szél.  A Széchényi Könyvtár előterében meghosszabbították az olvasójegyemet, aztán visszaballagtam a buszmegállóhoz, a Széll Kálmán térig utaztam (régen Moszkva tér volt), onnan piros metróval a Deák térig, onnan hármas metróval az Árpád hídig, ahonnan egyes villamossal a bécsi úti végállomásig. Szándékosan írtam le mindezt, hogy mindenki lássa, mennyi sok hivatalos papír kikérésével és utazgatással jár  a  részképzős diák  egyetlen napja.
Utolsó érdekesség: a diákbérlet csak  a diákigazolvánnyal együtt érvényes. Ezért minden egyes metróra szállásom alkalmával lobogtathatom a kinyomtatott, pecséttel ellátott, ideiglenesen kiadott diákigazolványomat.

2012. február 15., szerda

Netnapló --- paprikás

Azt még nem is említettem, hogy nyertem valamit. Időm nagy részét mostantól nyárig Pesten tölthetem. Egyéni, teljes szemeszteres részképzés okán. Nagyváros, villamos, metró, mindenki magyarul beszél, elegánsan káromkodik, és olvas.
A szobánkban szőnyeg is van. A szélén irgalmatlan folt éktelenkedik. Egyetértek T. nővérrel a kollégiumi szabályzat azon pontjában, mely szerint tilos a kollégiumi szobák falába szöget ütni. A függöny  jellege miatt az jut eszembe, hogy  mögötte színpadi előadást is tarthatnának. 
Eszemben sincs kritizálni, kizárólag a tények megállapítására és felsorolására törekszem.
Holnap folytatjuk az ügyintézést. Szétnézünk az egyetemen. Érdeklődünk szakkoli-ügyben. Hamarosan kapunk diákigazolványt, és a következő héttől kezdve aláírhatjuk az ösztöndíjszerződést is.
Ami a paprikát illeti: a krumpli leve kifolyt, és a táskám, illetve a szobatársam dzsekije unszimpatikus zsírfolttal gazdagodott. Ez volt az első üdvözlet, Pesttől (mármint a folt, s a bejegyzés pedig -ről.)