2012. március 27., kedd

A tetovált lány, aki Lisbeth Salander

Elsőként a svéd változattal találkoztam. Úgy tűnt, mintha egy modern Agatha Christie-krimibe csöppentem volna: egy  harminc évvel korábban elkövetett bűntény feltárása a fagyos szigeten. A nyomozó szerepét a híres újságíró, Mikael Blomkvist tölti be, akit épp most ítéltek három évnyi börtönre rágalmazásért. Miután a Wangeström- vállalat lenyomoztatja Blomkvist hátterét, és kiderül, hogy valószínűleg felültették, az idős vállalatigazgató megbízza az újságírót, hogy büntetése kezdetéig derítsen fel egy gyilkossági ügyet.  Blomkvist beleegyezik, mert nincs jobb dolga, eltűnik a városból, a szerkesztőségből. Ez az alaptörténet. Ezek után jön a többi csemege, melyeket az író pontosan adagolt, hogy létrejöjjön a szövevényes történet.  
Azért tetszett a krimi, mert egyesíti a régi hagyományokat (Agatha Christie: gyilkosság a szigeten, nyomozás) és a jelen kor jellemzőit (számítógépes hacker, nőkkel szembeni szexuális zaklatás, ez utóbbihoz már csak egy statisztikai adat hiányzott), néhány meghökkentő mozzanat (Blomkvist és az újság szerkesztőjének kapcsolata, melyről a férj és a világ is tud, de mindenki elfogad), a magukat egyszerű embernek álcázó, náci múlttal és tömeggyilkos jelennel rendelkező kisemberek.
A svéd filmben  az újságírót alakító színész nem volt szimpatikus. Kevéssé  erőteljes az alakítás, túlzott szelídség  találtam.
Az amerikai változatban karakteresebb színész kapta Blomkvist szerepét. Lisbeth személyében is bizonyítottak. A színésznő szenvedett is eleget (több helyen átlyukasztották a bőrét, levágták a haját, koplalásra ítélték). Azonban a lényeg a folytatásban rejlik: a harmadik rész  egy bírósági tárgyalás, és kérdés, hogy sikerül-e Lisbethnek fenntartania a néző éberségét.
 Ebben a filmben, mint az eredeti krimiben is, feltűnik Blomkvist lánya, aki a könyvben felhívta a figyelmet arra, hogy az eltűnt Harriet naplójában található számok és nevek valójában bibliai fejezeteket és verseket jelölnek. Ezt a svéd filmben Lisbeth tette meg.
Tehát szépen nyomozgatnak, és a végén érdekes felfedezésekre jutnak: van úgy, hogy senki sem halt meg, és az is előfordul, hogy összefüggéseket és sorozatgyilkost találnak ott, ahol nem számítottak rá. 
Közben alakul Lisbeth és Blomkvist kapcsolata. A svéd filmben és az eredeti krimiben Lisbeth ragadja magához a kezdeményezést. Ez a jelleméből fakad.  Ezért mondom azt, hogy ha szeretnénk találkozni a tetovált lánnyal, aki Lisbeth Salander, akkor inkább olvassuk el a krimit. Ugyanis a könyvben rejtőzik a háttér. Több dolgot megtudunk Blomkvistról. Az első rész csak utalásokat tartalmaz, de A lány, aki a tűzzel játszik c. részben (könyv és film) megismerjük Lisbeth múltjának részleteit. A csattanó az első részben van (Lisbeth és új felügyelőtisztjének kapcsolata), de a lényeg a második részből derül ki. Stieg Larsson arra helyezi a hangsúlyt a második és a harmadik részben, hogy a  Lisbeth elleni kegyetlenség azért történhetett meg, mert őt nem fogadta be a társadalom. Ebben pedig nem ő volt a hibás. (Az, hogy ki, nem árulom el).  A kirekesztettség tudata és a tehetetlenség érzése vezetett odáig, hogy  a lány, aki még nem játszott a tűzzel, magához ragadja a benzinnel töltött tejesdobozt. Mindez később derül ki, de ezeket a tényeket ismernünk kell ahhoz, hogy valós képet alakítsunk Lisbethről, aki a tetovált lány (mert ugye egy hatalmas sárkánytetoválás van a hátán, viszont az soha nem derül ki, miért került oda; ez személyes, mondja a harmadik részben). Erre a következtetésre viszont  csak akkor juthatunk, ha megismerkedünk a krimi száraz szövegével.
A 2011-es Tetovált lány egy durva, érzékeket és érzelmeket felborzoló krimi-thriller, elismert nevekkel, több Oscar-jelöléssel, benne a tetovált lánnyal, aki egyenlőre szunnyad  a  hátán lévő sárkánnyal együtt.