2012. július 11., szerda

Filmnapló --- Ültetés


A címmel mindenképpen egyetértek: valakit itt nagyon felültettek, leginkább a nézőt, aki ezerötszáz forintot kiad azért, hogy lássa azt az egyetlen arckifejezést, amely a főszereplő arcára kiült az első filmkocka lepergésekor, és ott is maradt nyolcvanöt percen keresztül. Kizárólag Bruce Willis kedvéért néztem meg a filmet, noha utóbb világossá vált, hogy az ő karaktere inkább egy elpuhult vállalkozó jelleme felé hajlik, aki az informatika előretörésén és saját öregedésén sóhajtozik a reggeli mellett, ebéd helyett pedig egykedvűen figyeli a középkori vízbefojtós jelenetet. Öltönyben, lakájjal a balján.

A Setup, azaz Felültetve c. film az akció-, krimi- és dráma kategóriákban volt meghirdetve a mozinézők számára. Akciót nem igazán láttam benne (az nem minősül annak, amikor a gyönge, pizsamás és szép nő homloka fölhasítja a tükröt, a feje nyomán darabokban marad az üveg dohányzóasztal, és a jelenet végén csak egy kiüvegesedett szemgolyó, pár maréknyi üvegcserép, valamint a darabokban heverő nappali szoba  közvetít lehangoló látványt a néző felé. Üldözős jelenetekre, vagy robbanásokra nem igazán emlékszem. Giccsre annál inkább (pl.:  a kávéházi jelenet a címlapról lelépett és frissen szájfényezett lányról, aki kedvesen kávét kínál, és esténként a kitörésért imádkozik). 50 Cent a képernyőn legalább háromszor tért vissza ugyanabba a kápolnába, ahol halott barátja lelki üdvéért imádkozott, és közben gyilkosságot tervezett. A főszereplő fölöttébb felebaráti cselekedethez gyűjtött erőt a templomban: a legjobb barátját kívánta a pokolba küldeni. Ezek után felkereste a vén elítéltet, hogy bejelentse: végezni fog a fiával. Ez is meglehetősen emberbaráti és még annál is logikusabb logikus jelenet volt.
 Ryan Philippe (Vyncent) hitelesen közvetítette a durcás, feltörni vágyó rosszfiú szerepét. Amikor az egyik női rokona (még jó, hogy nem a húga volt, csak „családtag”) belibbent a színre, arra gondoltam, hogy véletlenül nem egy másodrangú szappanoperába csöppentem? A  szereplők a későbbiekben is  elég gyakran „ugrottak be” a látótérbe.

 A film alapötletére ugyancsak hathatott az Olasz meló. Az eredmény fényévekkel silányabb lett. A zenéje érzelgős, a dráma alig érezhető (sőt, hiányzik). Az ok, amiért Vyncent Long árult, megmagyarázott, viszont nem eléggé indokolt. Az, ami az apjával történt a végén: hatásos jelenet volt, sok ilyet láthattunk már pl. a Szökés c. sorozat révén. Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de a film abszolút nem kötött le, sablonhalmaznak, és kikövetkeztethetőnek vélem. Miközben figyeltem, arra gondoltam, hogy egy gyenge paródiának elmegy, és talán szerencsésebben jártak volna vele, ha  a groteszk vonásokat hangsúlyozzák ki,  valahogyan Quentin Tarantino filmjeihez hasonlóan. 

A Setup c. film nálam  tízből négy pontot ér.