2012. november 6., kedd

Netnapló: kérdezz, hallgatok


Kérdezel, hallgatok. Mert a falak magasak.

 Vacogni kezdtem, amikor átléptem a határon.  Útlevelet kezeltek, vámvizsgálatot tartottak. Pénzt váltottam, és kiléptem az esőbe.
Arra számítottam, hogy a színtelen film  pörögni kezd. Ehelyett úgy éreztem, hogy szürke festéket öntöttek a vászonra. Helyenként derengett néhány folt,  mint a Sin City c. filmben.
Arra vártam, hogy nyíljon a busz ajtaja,  miközben bosszúsan tapasztaltam, hogy a huzat (hűvös levegő és szél) kedvezőtlenül hat  a fájós fogamra. Hazavacogtam a buszon. Ott találtam egy szobát, mely kétszer akkora, mint az albérletben. Senkivel sem osztozom rajta. Meleg van benne, de nincs internet. Máshol sem.
Az eredeti kérdésre válaszolva: köszönöm, kellemes dolgokkal töltöttem az időm otthon. Voltam fogorvosnál, ellátogattam a temetőbe, és ablakot tisztítottam. Ki mondja azt, hogy mindez nem kellemes időtöltés?
A fogorvosi rendelő egy panelház felújított földszintjén kapott helyet. A szomszédban fodrász és manikűrös dolgozott. A rendelő nagyjából akkora volt, mint a szobám. Két fogorvos és egy nővér tevékenykedett benne. A  berendezés korszerűnek mondható. Az orvos  nemrég fejezhette be a tanulmányait. Munka közben csendesen elmondta, mi következik. Talán azért, hogy tájékoztasson. Az is lehet, hogy csak a  leckét ismételte fennhangon.  A nővér biztosan nem figyelt rá, mert meg kellett osztania a segítségét  a két orvos között. Az asztalon állt egy laptop, hangszórójából megnyugtató zene szivárgott.  Később az orvos a röntgenfelvétel ellenőrzésére használta a gépet.
Fogorvoshoz az anyámmal, a temetőre  apámmal mentem. Kerülgettük a gödröket, és kíváncsian méregettük a házak udvarán meghúzódó gazdasági épületeket. Terjedelmükből az életszínvonalra lehet következtetni.  Útközben három emberrel találkozunk. A temetőben megvitattuk a leesett márványtábla esélyeit.  Furcsának éreztem azt, hogy egy család autóval hajtott a sírkert végére. Mögöttünk egy hölgy telefonon beszélt a fiával. Gyermekkoromban csak suttogtunk a sírok mellett. Apám elvitte a régi koszorúkat, én a fejfára erősítettem az újabbat. Helyettünk sárga őszirózsák maradtak a sírhely mellett.
Amikor levettem a poros függönyt, hat bágyadt őszi legyet találtam a megszürkült anyag közé szorulva. Korábban nem találkoztam őszi legyekkel. Számukra véget ért a nyár,  nem tudhatnak arról, hogy van-e élet  az ősz után. Körbenéztem a hálószobában. Legalább tizenöt éve nem akadt állandó vendége. Talán, mert nincs kályha. Olyan  itt aludni, mint amikor víz alá merül az ember: megszűnnek a külső zajok. A szomszédok beszélgetése, a csirkék csipogása, vagy a lovak nyihogása sem szűrődik ide. Utoljára a nagymamám temetésének reggelén ébredtem itt.

Hallgatsz, mert  te már tudod, hogy van-e élet az ősz után.