2012. november 17., szombat

Akkor válnak ellenséggé a szavak,

amikor: helytelen a mondatszerkezet, előfordulnak stilisztikai hibák, sokszorosan bővített a mondat, elhallgatásra kerül valami fontos, sok az utalás, és az Olvasó nem kap magyarázatot arról, mire gondol a szerző.
Végre eljutottam abba a fázisba, melynek során (ez vajon didaktikus?) külső szemlélőként elemzem a saját írásomat. Több órán keresztül dolgozom egy íráson, és a végén elégedetlen vagyok az eredménnyel. Talán még nem alakult ki a stílusom. Írok, de még nem eléggé. (itt is egy elhallgatott szó: „jól”). Szeretek elhallgatni. (nem leírt szó: „szavakat, gondolatokat, üzenetet”). Szó szerint is: amikor hallgatagon szemlélődöm a társaságban (baráti vagy  munkatársi). Az írásra értve: egy könyvismertető vagy olvasónapló esetében azért hallgatok el gondolatokat, hogy sejtessek (nincs is ilyen szó, stilisztikai hiba) valamit az olvasóval, felkeltsem az érdeklődését, melynek csillapításaként elolvassa a könyvet (amelyikről írok). Zavaró a sok zárójel, mert nem lehet követni a gondolatmenetet. Miért, van ilyen? (le nem írt szó: gondolatmenet) Talán a zárójeleket el kellene tüntetni, és helyettük egyszerű mondatokat fogalmazni. (javaslat) Viszont így a magyarázatra szoruló gondolat mögött kap helyet az indoklás (magyarázza a bizonyítványát a gépelő kéz agya). Ami az élőszóban elkövetett beszédet illeti (köznyelvi szófordulat?): zavaros, körmondatokkal teli. Hát akkor hallgass! (közli felvetését  az Agy). (az „agy” szó nem főnév, kisbetűvel írandó – a szerk.)
Azonban balgaság lenne kifordítani az ágyásból a rózsatövet, csak mert most épp nem virágzik (bonyolult utalás) Persze, de mi a helyzet a fügefával? (milyen fügefával? Hol az utalás alátámasztása?- a szerk).
A fa bizonyára a terméketlen fügefa példázatára utal – a Kritikus.
A fügefa lehullatta leveleit, és kiszáradt. (jó kép, érzékeltesd bővebben! – a szerk.) Ezek után a fa kihúzta gyökereit a táplálékhiányos (jelzem: nincs ilyen szó, újabb stilisztikai hiba) talajból, és elindult, hogy le ne késse független életének kezdetét. (homályos; ezek után mi következik? – a szerk.)
Semmi, ez a történet vége, és az Olvasó szabadon fejtegetheti a végét és az értelmét (a szerző).
 Ez a  szöveg nem közöl semmit, kizárólag felveti a problémát, megoldást nem talál rá. (Kritikus).
Miért, van? (Szerző)
Bizonyára, de a kifejtését korlátozzák a rendelkezésre álló karakterek.(Szerkesztő) Mi a véleménye, kedves Szerző? Halló? Azt hiszem,  a szerző kilépett a programból, és kikapcsolta a gépet. Kritikus úr! Ön itt van? Úgy érzem, ebben a virtuális térben lassan körbevesznek az ellenséggé vált szavak.