2013. május 4., szombat

Mimóza és a sejtelem



--- Valami közelít. --- jelentette ki a leeresztett redőnyök, csukott ajtók mögött, a rohamsisakot viselő Mimóza.
--- Ez általánosságban igaz tény. --- felelte az állólámpából, függönyből, pamlagból és vaskos enciklopédiákból épült barikádon kívül, a fotelben heverésző Philipposz. --- Az ablakunkkal szemközti megállóba épp most érkezett egy autóbusz. Én is hallottam.
--- Nem így értem! --- vágta rá harciasan, habverővel a kezében Mimóza. --- Érzem, tudom, látom, sejtem, hogy közeleg. Fájdalmas lesz. Mögöttem áll majd, csontos kézfejét a vállamra helyezi, miközben a tarkómon érzem nyirkos lehelletét. Ekkor megfordulok, bőr és hús nélküli koponyájának szemgödrébe nézek, és …. tovább