2013. május 7., kedd

Házi használatra




Ne
jöjjön fel már, sem le, a nap és a hold ne váltakozzon. Anyám se mondja, hogy egyél,  mert az erő kell. Kávét ne kortyoljak, az eget se fürkésszem, ne halljam a fecskéket, a fű se zöldüljön, ahová lépek.
Menjen le csillag, ég, lángoljon, éhezzek, lassuljon a pulzusom, süketüljek, a látásom vesszen, a föld tompán koppanjon.
Ne halljam reggel a kolompot, a kutya ugatását, az állatok vonulását, a kacsa tipegését, a csibe csipogását. Ne lássam a szél miatt meghajló ágakat, a szilvától terhes ágakat, a gyommal telt mezőt, a színes virágoskertet.
A villamos ne fékezzen reggel csikorogva, a toronyóra se konduljon negyedet, a víz ne legyen ízetlen, az étel sótlan, a levegővétel nehéz.
A lábam fájjon minden lépéskor, érezzem, hogy van fogam, sajogjon. A kezemen a bőr váljon átlátszóvá, az erek dagadjanak ki rajta, a szemem folyjék ki. Az arcom helyett legyen koponya, az agyam süljön ki. A gondolataim törjenek ki belőle, érjenek betűkké, azok szavakká, melyek áradjanak messze, a világba.


A Szövegzene rovat újabb darabja (az első a Kételyhez kapcsolódott), melyben a próza és a dal kapcsolódik egymáshoz, felvetett témát, vagy életérzést tekintve:



Kispál és a Borz: Ha az életben

Valamint a következő is: