2014. augusztus 15., péntek

Eltűnt, hirtelen




Lucy és Nikita, két elszánt(nak tűnő és el) nő. Luc Besson francia filmrendező, forgatókönyvíró szereplőiről van szó. Ahhoz, hogy meglássuk a fejlődést (női szerepkörök Luc Besson filmjeiben tematikában), az 1990-es Nikitát kell először megnéznünk.

A gyógyszertárban logika nélkül megölt egy rendőrt, a bíróságon eszeveszetten őrjöngött, megtámadta a kiképzőtisztjét (akit korábban Istennek nézett), fehér egeret ajándékozott egy informatikusnak, majd üvölteni kezdett éneklés helyett, telefirkálta a szobája falát, három év alatt sem sajátította el a kecses mozdulatok titkát ---- ­ a dobozba zárt tévelygő, gyökereitől és céljától megfosztott nő --- Nikita (Anne Parillaud). Felmerül a kérdés, hogy kihasználta a titkosszolgálat, de melyik részét? Női, vagy emberi mivoltát adta el?
Amint kikerült a dobozból, az első embert lestoppolta, magához láncolta, szimbiózisban élt vele. Megtehette, mert a pénztáros valamiért ragaszkodott hozzá (önmagáért? a titokzatossága miatt? a testéért?).
A fordulat Victor, a Takarító (Jean Reno) megjelenése után következett. Miután  vércsíkkal és két halottal a háta mögött a lakásba lépett és az akció részesévé vált,  Nikita felszínes nyugalma, látszólagos irányításra való hajlama eltűnt.  Victor nem állította le az akciót, a nő képtelen volt hatni rá. Ennek megfelelően a cselekmény vége is sejthető. Feszült, majd  érzelgős,  megnyugtató jelenetsor következett, és Nikita eltűnt.
Mindkettőnknek hiányozni fog, szólt az utolsó jelenetben a férj a kiképzőtiszthez. Bob, és a nézők is bólintanak, itt a befejezés, legalább nem kell Nikitát még egyszer temetni, vagy sírni miatta.

(A Lucy c. 2014-es film kapcsán.)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése