2017. február 4., szombat

Nélkül





A filmelőzetes és a tartalom alapján elképzeltem egy bizonyos történetet, de a cselekmény által előidézett hangulat meghaladta az elvárásomat. A számat figyeld (Sur mes lèvres) című, 2001-ben készült francia  film középpontjában Carla (Emmanuelle Devos) áll, aki egy építővállalat munkatársa. Fénymásol, szkennel, jegyzetel az értekezleten, naponta millió apró problémát old meg. Hallókészüléke olykor sípol, ilyenkor elnézést kér a telefonvonal túlsó végén várakozó ügyféltől, majd kapcsolja a hívást a főnök irodájába. A munkatársaitól elszigetelődve dolgozik, segítséget nem kér, helyette kávét kap az asztalán lévő iratanyagra. Munka után a barátnője gyermekére vigyáz, míg az anya légyottra siet. Otthon, a szobája biztonságában és magányában szandált illeszt a lábfejére, és elképzeli, hogy milyen szépnek érezhetné magát, ha a külvilág csak a lábát figyelné. Elsőként érkezik a munkahelyére, utolsóként távozik, erőfeszítése mégsem elegendő, senki sem biztatja, ugyanakkor nem is kér segítséget.
A felsoroltak ismeretében elhihető, hogy a titkárnőt a kiégés vagy túlhajszoltság veszélye fenyegeti. A probléma fizikailag jelentkezik: elájul a munkahelyén. A főnöke felajánlja a lehetőséget, hogy vegye igénybe egy asszisztens vagy gyakornok támogatását. A nő gyanakszik: talán elveszíti a munkáját? Bizalmatlan az emberekkel szemben, ennek oka munkakörnyezetében keresendő (kávé a papíron, ellopott projekt, pletyka az ebédlőben). Amikor a munkaközvetítőnél elmeséli, hogy milyen segítőt szeretne, szabadon engedi a képzeletét. Legyen 25 éves férfi, ápolt kézzel.
A cselekmény fordulatot vesz, amikor megérkezik Paul (Vincent Cassel), a film plakátján is fekete körömmel és a kézfején lévő tetoválással. Carla megalkuvó pozícióba kerül (ismét): eltitkolja a férfi hiányosságait, lakást keres számára (egy tömbházban, melynek az építését a cég végzi), előleget ad, alibit biztosít, amikor a rendőrség munkatársa keresi). A titkárnő mindezért kezdetben nem követel semmit. Egyetlen vágya, hogy kevesebb feladata legyen, a munkafolyamat egyes részeit átadhassa egy másik embernek. Később merészebbé válik.
Carla az első veszélyesebb, korábbi magatartásától eltérő tettét akkor hajtja végre, amikor dühében arra kéri Pault, hogy lopja el a nő munkahelyi vetélytársának autójából egy projekt dokumentumait. Ez megtörténik, a titkárnő nyertes pozícióba kerül, a következő csalás révén munkatársa helyett vázolja egy bizottság előtt az építkezés tervét. Amikor felültetett munkatársa megfenyegeti, és kérdőre vonja, zsarolással válaszol, melyet Paul ökle nyomatékosít. A következő jelenetből megtudjuk, hogy az ellenfél felmondott, a nő kapja meg a korábban említett munkát, melynek előkészítésén régóta fáradozott.
Paul segítségével olyan dolgokat valósít meg, melyekről régóta álmodhatott, de nem teremtette meg a lehetőségét: előrelépés a munkahelyén (noha tisztességtelen úton), kísérővel megjelenni egy házibuliban (a férfi társaságában).
Az elképzelt és mesterségesen létrehozott, erővel fenntartott világban repedések keletkeznek, amikor Pault megtalálja egy verőlegény, és a férfit a két éve, börtönbüntetése előtt kapott kölcsön behajtására ösztönzi. Carla nem tud segíteni. A férfi nem szépen kéri, gúnyosan, lenézően beszél a nővel. Aztán eltűnik: a kölcsön átszállt egy szórakozóhely új tulajdonosára, aki alkalmazza Pault. A férfi akkor tűnik fel legközelebb Carla munkahelyén, amikor már tudja, hogyan juthatna ismét könnyen sok pénzhez. Meghívja a nőt a bárba. Carla azt gyanítja, randevúról van szó. A szobájában elpróbálja az este forgatókönyvét, a visszautasítással együtt. Ezen a ponton ismét előtérbe kerül a forgatókönyv egyik erőssége: pontosan az ellenkezője történik, amire Carla és a néző felkészült. A pultosként dolgozó Paul nem beszélgethet a vendégekkel, arra utasítja a nőt, hogy találkozzanak a mellékutcában. A szemközti lakóház tetejére vonszolja a a titkárnőt, és ingerülten arra utasítja, mondja el, miről beszélget a főnöke és a börtönből ismert figura a túloldalon, az egyik ablak mögött. Carla tiltakozik, a távcső nem elegendő, ilyen távolságból képtelen szájról olvasni. Azonban makacsul küzd az elismerésért, türelmesen a háztetőn marad, és jegyzetel. Cserében határozottan kéri, hogy Paul maradjon az építési vállalatnál, dolgozzon nappal ott, éjszaka pedig a bárban, az utazást majd ő megkönnyíti a szolgálati autó használatával. Carla ekkor lép fel először határozottan a férfival szemben. Sikerül érvényesítenie az akaratát.
Később kiderül, hogy hiába visel előnyösebb ruhát, rendel sört és koktélt, a társaságában lévő két férfi (közül az egyik bizonyosan) csak az áldozatot látja benne. Paulnak feltűnik, hogy a nő már nincs a bárban, a parkolóban találja meg, és ellátja a támadó baját. Azért, hogy Carla ismét a megfigyelésre összpontosíthasson.
        Tudod folytatni? Hallasz?
        Nem.
        Tudod folytatni?
        Igen, jobban leszek.
        Nem, a megfigyelésre gondoltam.
A fentihez hasonló párbeszéd játszódott le a parkolóban lezajlott jelenetsor után. Carla a tetőre megy, ott éri a reggel. Dokumentálja az áhított áttörést, már csak ki kell deríteni, pénz van-e a szemetesszatyorban. A férfi továbbra is agresszív, feszült, a nőnek az autó helyett metróval kell visszamennie a városba, de még tiszta ruhát is hozzon a férfi számára.
Ekkor következik a harmadik fordulópont a cselekményben. Carla a férfi lakásában talál egy útlevelet és egy repülőjegyet. Hiába minden erőfeszítése, Paul nem marad, nem segít neki a munkában, nem sikerült elismertetnie magát.
Este Paul egy álkulcs segítségével behatol a főnök lakásába, de nem találja meg a pénzt. Carla dacosan felajánlja, hogy akkor ő megy. A férfi nem hiszi el, de a titkárnő még mindig bizonyítani akar. Meg is találja a zsákmányt a hűtőben, elrejti a csomagtartóban. Jellemfejlődésében bekövetkezik a változás: másodszor, és az előzőnél határozottabban szembeszegül a férfival. A szemére veti a repülőjegy eltitkolását, és azt sugallja, hogy lelép a teljes összeggel, melyet a terv ellenére ő szerzett meg, nem a férfi. Paul tehetetlen.
Carla a parkolóból látja, hogy Pault a főnöke leleplezte, a szemközti ház tetejéről pedig nyomon követi, hogyan vallatja. Úgy is dönthetett volna, hogy otthagyja, azonban fel sem merül benne ez a lehetőség. Lámpával jelez a tetőről a fürdőszoba felé, ahol Paul egyedül marad. Ekkor ismét erős jelenetsor következik, a cselekmény által keltett feszültség mértéke növekszik. Paul életben maradása a nő ügyességén múlik. A férfi a kivilágított ablak előtt térdelve felvázolja a tervet, a nő a távcső segítségével szájról olvas. Működhet, de az időzítésen múlik. Mivel egy filmről van szó, a megfelelő időpontban csörren a telefon, és a pénz után kutató üzleti partnerek sem igényelnek bővebb magyarázatot. Ezen a ponton helyére kerül a jelenetsor, mely Paul és főnök feleségének beszélgetését rögzítette. A cselekmény végéhez érkezünk, és már csak a bosszú maradt. A főnök nem kéri Paul segítségét, noha ketten nagyobb eséllyel legyőzhetnék fogvatartóikat.
Carla a szekrénybe zárkózik, ismét eltávolítja a hallókészülékét, mint amikor a síró gyermekre vigyázott, az étkezdébe vagy a diszkóba merészkedett, vagy Marschall elől bujkált. A lövések zaja tompán hallható.
Amikor a bárban Carla elmondta Paulnak, hogy megvan a pénz, és sok, a férfi úgy nézett rá, mintha a nő a megváltója lenne. Aztán dühös lett, amikor Carla kérdőre vonta az utazás miatt, és még a pénzt is a magáénak követelte. Amikor a lövöldözés után megtalálja Carla búvóhelyét, a cselekményben először önként megöleli a nőt. Megváltozott a hangulat.
A történet második mellékszála a rendőré, akinél Paul rendszeresen jelentkezett. Nehezen illeszkedik a történetbe. Carla barátnőjéről megállapíthatjuk, hogy a nő teljes ellentéte, akivé nem válhatott. A 35 éve házasságban élő, felesége kicsapongását leplező, vagy fojtogató ragaszkodását (esetleg családon belüli erőszakot) leplező felügyelőtiszt története nehezen illeszkedett a cselekménybe. Az utolsó jelenetsor azonban megmagyarázza ennek cselekményszálnak a szükségszerűségét. Az idős férfit a járőrkocsihoz kísérik, Paul és Carla talán véletlenül, talán a kötelező találkozó miatt látja a jelenetet. A férfi felismerhette őket, vagy magát mentegeti megszállottan. Carla leolvassa a szavait: szerette a feleségét, és sajnálja, hogy vége. Elcsépelt mondat. Amint hangosan kimondja, mintha Carla is megértene valamit.
A kamera Paul kormányon lévő kézfejét mutatja, mely nem egyezik meg a nő elvárásával. Carla szórakozottan, egy felismerés tudatában kitekint az ablakon, és oda sem nézve megfogja a férfi kezét, mely a sebváltón nyugszik. Ez a jelenetet is előkészített, korábban kaptunk vágóképet arról, hogy a mulatótól az irodáig egy férfi vagy egy női kéz pihen a sebváltón, mely a szomszédos ülésen alvó útitárs térdének közelébe kerül. A kézhez tartozó test sem tiltakozik a közeledés ellen, mely Carla újabb határozott döntése. Lassan véget ér a cselekmény. 


Emmanuelle Devos 2002-ben César-díjat kapott a legjobb színésznőnek járó kategóriában. 


2017. február 24-én kerül sor a 42. César-díj átadó ünnepségére.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése