2017. június 8., csütörtök

Részlet egy műhelymunkáról írt beszámolóból



Három madárfiókát kiragadok a fészekből, apró ketrecbe zárom őket, enni adok nekik, de egyre csak sorvadnak. Tudom, fecskéket raboltam, mégis csirkére hasonlítanak. A közelből zaj szűrődik, kinyitom a szemem. Az ablakon beáradó fény ellenére sokáig töprengek azon, mi lett a fiókákkal.
Másfél órám van az indulásig, elolvashatnám a vázlatpontjaimat, de inkább ráérősen reggelizek. Szombat reggelhez képest elég sokan szállnak fel a buszra, az első ajtó közelében álló utasok nem haladnak tovább. A sofőr megjegyzi, hogy tegyék meg, és igyekezzenek, mert nem érjük el a vonatot. Az ironikus lenne pont ma, gondolom. Mégis időben érkezünk, a peron végéhez sétálok, a mezőt és a bodzabokrot figyelem, madarak nincsenek. Csordás László itt van, tíz percen belül a vonat is megérkezik. Varga Nikolett a negyedik vagonban vár minket. Bátyúban legalább ötven percig várunk a csatlakozásra. Tizenegy óra előtt Beregszászon vagyunk. A műhelymunka helyszínére érkezik Ráti Emese és Bodor Dominik, majd Shrek Tímea és Marcsák Gergely.
A műhelymunka témája: Réteg. Eszmecsere Szvoren Edina Így élünk c. elbeszéléséről. Legyen szó a szöveg rétegeiről, annak feltételezéséről, hogy minél többször olvassuk el az írást, annál több részletet fedezzünk fel, gondolom magamban. 

A folytatás itt olvasható.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése