2017. január 7., szombat

Nehézségek az 1914/15-ös tanévben



Tekintsük át, milyen nehézségek merültek fel az oktatási folyamatban az első világháború elején. Az ungvári görög katolikus tanítónőképző mindennapi életére vonatkozó tényeket többek között a tanév végén kiadott értesítő Adatok a tanintézet 1914-15. évi történetéhez című tematikus egysége alapján lehet összegezni.
Az egyházmegyei hatóság rendeletének értelmében növendékek beiratkozása a tanítónőképző, a polgári és az elemi iskola esetében 1914. szeptember 7-19. között zajlott.9 A helyi tanulók beiratkozása személyes jelentkezés, a vidékiek esetében postai úton történt. Ez a döntés a közlekedési nehézségek miatt született meg. Ungvár összes iskolája október 15-ig, majd november 15-ig kolerajárvány miatt zárva maradt. A tanítónőképző IV. osztályában 1914. november 23-án kezdődött az oktatás. A tanulók csaknem kizárólag helyben laktak. A többi osztályt 1915. január 25-én nyitották meg. Ekkor szabadult fel az intézet a katonai lefoglalás alól.10
A rövidített tanév tényén kívül az intézmény vezetői  a tantermek hiányával is küszködtek: 1915. február 12-én a tantestület helyiségeit, az igazgatói irodát és a szertárakat katonai célok miatt lefoglalták.11 Ennek következtében a tantestület az internátus épületébe költözött, ahol öt helyiséget használhatott. Délelőtt a képzőintézeti és elemi iskolai növendékek, délután a polgári iskolai diákok számára tartottak előadásokat.12
A háborús helyzet a növendékek mindennapi életére még egy tekintetben hatott: a IV. – V. osztályos képző- és elemi iskola növendékei 25 koronát gyűjtöttek a katonák karácsonyfájára. Az összeget a Hadsegélyező Hivatalhoz továbbították. Az értesítő szövege hangsúlyozza, hogy a diákok is nehéz anyagi körülmények között élnek, ugyanakkor az intézmény szellemiségével összefügg a jótékonyságra nevelés folyamata. A képzőintézeti és polgári iskolai tanulók 98 darab hósapkát, 70 pár csuklóvédőt és 35 pár térdmelegítőt készítettek a hadban lévő katonák részére. Ide kapcsolódik, hogy az adott tanévben a női kézimunka tervszerű tanítása megszűnt, helyette a katonák számára hasznos ruhadarabok és felszerelési tárgyak készítése lett engedélyezve a polgári iskolákban.13 A ruhadarabok Hadsegélyező Hivatalhoz továbbításáról nem szól az értesítő.14
Az 1914-15-ös tanévben óralátogatás céljából a tanítónőképző vendége volt Matyaczkó Tivadar kanonok, egyházmegyei felügyelő. Istvánffy Gyula polgáriskolai iskolalátogató és Dr. Siegescu József képzőművészeti szakfelügyelő a vasúti közlekedés nehézségei miatt nem jutott el Ungvárra.15
A háborús helyzethez kapcsolódik, hogy tanulmányi kirándulást a rendkívüli állapotokra való tekintettel nem szerveztek ebben a tanévben. A diákok egészségét tekintve három esetben tífusz, egy diáknál pedig vöröshimlő tünetei jelentkeztek. Az értesítő tudósítása alapján az érintettek befejezték a tanévet.16
Az Ungvári Görög Katolikus Tanítónőképző növendékeinek és tanárainak mindennapi életében a háború a következő tekintetben hozott változást:

  •   több alkalommal elhalasztották a tanév kezdetének dátumát;
  •   a beiratkozás a vidéki tanulók esetében postai úton is megvalósulhatott;
  • 1915 februárjában ismét katonákat szállásoltak el az intézetben, emiatt délelőtt és délután zajlott az oktatás;
  •   tífusz- és koleraveszély volt a tanév első félévében;
  •   közlekedési nehézségek miatt két tanfelügyelő nem jutott el az intézménybe;
  • a diákok mindennapjaira rátelepedhetett a távolabb zajló háború gondolata: egy tantárgyat megszüntettek, és karácsonyra a katonáknak készítettek használati tárgyakat;
  • mindezek ellenére a növendékeknek úgy kellett megélni a mindennapokat, hogy a júniusban esedékes vizsgákat eredményesen teljesítsék.

A hivatalos nevén Ungvári Kir. Görög Katholikus Kántortanítóképző-Intézet működésének sajátosságai az 1914-15. évi tanévet tekintve
Az iskolai értesítő alapján az adott tanévet tekintve az alábbi jelenségek figyelhetők meg:
  •   1914 augusztusától 1914. november közepéig az átvonuló katonaság elszállásolására használták a kántor-tanítóképző termeit is. Ennek következtében: „a kár 2700 korona. 24 iskolapadot, 8 asztalt, széket, lócát felégettek. A villanyvezetéket tönkretették”17 .
  •   Az egyházmegyei hatóság 1914. szeptember 3-i, 7084. sz. rendeletének értelmében a beiratkozás szeptember 7-19. között zajlott; a helybeli tanulók személyesen, a vidékiek esetében postai úton vált lehetővé ez a folyamat.
  •   1914. november 10-én a tanári testület értekezletet tartott: a tanév megkezdésével kapcsolatban határozatot hozott, melyet az egyházi főhatósággal közölt. Utóbbi 1914. november 20-án, a 8620. sz. rendelet értelmében a tanév megkezdését 1914. december 15-re rendelte el.
  • 1914. december 14-én javító és pótvizsgálatok zajlottak.
  •   1915. december 16-án kezdődött a tanítás.
  •   A miniszter a tanév befejezését  május végére javasolta (1915. május 4-én kelt. 47169. sz. rendelet).
  •   Nem volt tömeges megbetegedés. Ugyanakkor Maczkó György képzőintézeti III. osztályos tanuló 1915. április 27-én elhunyt.
  • Gazdasági szakoktatás és gyakorlat tekintetében az Ungvártól északra fekvő Kadlubecz-dűlőben két holdas terület állt rendelkezésre gyümölcsfa-szaporítás, nemesítés, nevelés céljából.
  A gazdasági előadások megszűntek, tekintettel a háborúra, valamint arra, hogy a tárgyat oktató Csanády Béla bevonult; a tárgy megszűnését az 1914. szeptember 18-án kelt 8424. sz. rendelet jelezte.18
A tanítónőképző és a kántor-tanítóképző működésére, belső életére és mindennapjaira hatást gyakorolt a háborús helyzet. Mindkét intézményben később kezdődött és rövidebb lett a tanév, a termeket az átvonuló katonaság elszállásolására használták, egy-egy tantárgy oktatása megszűnt, nem volt lehetőség tanulmányi kirándulás szervezésére. Ennek ellenére a tananyagot közvetíteni kellett a diákok felé, és a vizsgák sem maradtak el, mint ahogyan a tanügyi ellenőrzés sem.
A két értesítő szövege alapján kijelenthető, hogy az intézmények növendékeinek és oktatóinak mindennapjait tekintve az eltérések elsősorban a tantestületben bekövetkezett változásokban nyilvánultak meg. Ezek a háborús helyzet miatt következtek be.
Csanády Béla népfelkelő hadnagyként, Kaminszky László 65. ezredbeli tartalékos hadnagyként vonult be. Helyettesítésük megoldódott: a természetrajzot Bánó József és Szkiba Teofán, a kémiát Volsin Ágoston, a földrajzot Dudinszky István, a német nyelvet Hrabár Bazil és Zseltvay Győző tanította.
Az értesítő közli a növendékek névsorát, akik bevonultak 1914. szeptember 1-jén:
Csóbán Mihály, Harajda István, Markovics János, Mucsicska Gyula, Nyisztor László, Orosz György, Pogány Béla, Rozgonyi János, Scheffer János, Szanics Mihály, Dorogi János, Bodnár István, Helmeczi Mihály, Czizey János.19
Az 1915. május 15-én az 1891., 1895., 1896. évben születettek közül bevonultak a következő tanulók:
  •   Chajász András, Darabánt Sándor, Haszinec Sándor, Hrács Mihály, Hugecz Gyula, Ihnát Gyula, Juhász Sándor, Koczka András, Lichtej Győző, Marina István, Miron György, Pauló János, Szentipál István, Szvitelszky Szilárd, Tomcsik György 4. évfolyamos hallgatók.
  • Bradács Mihály, Gólya Elek, Manajló Mihály, Popovics Endre, Vajdics Mihály, Bascsák Miklós, Bogáthy Imre, Szabagyuk Miklós 3. évfolyamos növendékek.
  •  Petreczky Emil, Szabó Tivadar 1. évfolyamos diákok.
Összesen: 25 személy.20
Az értesítők tanulmányozása azért is indokolt, mert az oktatás történetét a háború perspektívájából mutathatjuk be, ezen kívül információt szerezhetünk az első világháborúban részt vett hajdani növendékek névsoráról is.
Az 1914-15. évi iskolai tanévet tekintve az Ungvári Görög Katolikus Tanítónőképző, valamint az Ungvári Görög Katolikus Kántor-tanítóképző intézet működésére egyaránt hatott a háborús helyzet. Utóbbi intézmény esetében oktató és növendék egyaránt (szó szerint idézve) „hadbavonult”. Az értesítő jelentőségét növeli, hogy mindkét esetben statisztikai adatokat közöl a növendékek létszámára vonatkozóan, a további éveket tekintve. Ez a kutatás folytatását sugalmazza. A jövőben érdemes hangsúlyt helyezni a háttérben maradt tényekre (az oktatás során használt tankönyvek, a nehéz sorsú növendékek helyzetének javítására tett kísérletek, vallási és kulturális élet a két intézményben). Ezen kívül mindenképpen szükséges az 1914-15. évi tanévtől az 1917-18. évi tanévig áttekinteni a két intézmény értesítőjének szövegét, összehasonlítani az eltéréseket, levonni a következtetéseket. Az eredmény által a múlt eddig fel nem tárt darabja kerülhet előtérbe.

 A szöveg teljes terjedelmében itt olvasható.

                                           
Görög katolikus székesegyház,  Ungvár.



Jegyzetek:
1 Ispánovics Csapó Julianna, A magyar iskolai értesítők kialakulása és feltárása, Létünk, 2011/3, 94-97.
2 Ispánovics Csapó Julianna, A magyar iskolai értesítők kialakulása és feltárása, Létünk, 2011/3, 97.
3 Uo., 99.
4 Fedinec Csilla, Fejezetek a kárpátaljai magyar közoktatás történetéből (1938-1991), Bp., Nemzetközi Hungarológiai Központ, 1999, 13.
5 Fedinec Csilla, Nemzetiségi iskolahálózat és magyaroktatás Kárpátalján, Fórum Társadalomtudományi Szemle, 2001/1.
Internetes elérés: http://epa.oszk.hu/00000/00033/00006/fedinec.htm
6 Szamborovszkyné Nagy Ibolya, Tantárgy a periférián: Nemzeti történelmünk tanításának negyedszázada Kárpátalján (1988/89 – 2013/14), Acta Academiae Beregsasiensis, 2014/1, 47-63.
7 Balogh Lívia, Kárpátaljai magyar iskolai értesítők adatbázisa, Acta Beregsasiensis, 2009/1, 161-170.
8 Fedinec Csilla, Az ungvári görög katolikus tanítóképző kultúrmissziója az észak-keleti Felvidéken, 1817. Internetes elérés: http://real.mtak.hu/13174/1/FedinecCs_keresztenyseg3.pdf
9 Ért., 14/15, 13.
10 Melles Gyula, Az Ungvári görög katholikus tanítónőképző, polgári és elemi leányiskolák s az ezekkel kapcsolatos nevelőintézetek értesítője az 1914-1915-ik iskolai évről, Ungvár, Unió Részvénytársaság Könyvnyomdája, 1915, 13.
11 Ért., 14/15, 15.
12 Ért., 14/15, 15.
13 Melles Gyula, Az Ungvári görög katholikus tanítónőképző, polgári és elemi leányiskolák és az ezekkel kapcsolatos nevelőintézetek értesítője az 1914-1915-ik iskolai évről, Ungvár, Unió Részvénytársaság Könyvnyomdája, 1915, 21.
14 Ért., 14/15, 18.
15 Ért., 14/15, 17.
16 Ért., 14/15, 18.
17 Kaminszky Géza, Az Ungvári Kir. Görög Katholikus Kántortanítóképző-Intézet értesítője az 1914-1915. tanévről, Ungvár, Unio Könyvnyomda Részvény-Társaság, 1915, 13-14.
18 Kaminszky Géza, Az Ungvári Kir. Görög Katholikus Kántortanítóképző-Intézet értesítője az 1914-1915. tanévről, Ungvár, Unio Könyvnyomda Részvény-Társaság, 1915, 12.
19 Kaminszky Géza, Az Ungvári Kir. Görög Katholikus Kántortanítóképző-Intézet értesítője az 1914-1915. tanévről, Ungvár, Unio Könyvnyomda Részvény-Társaság, 1915, 30.
20 Kaminszky Géza, Az Ungvári Kir. Görög Katholikus Kántortanítóképző-Intézet értesítője az 1914-1915. tanévről, Ungvár, Unio Könyvnyomda Részvény-Társaság, 1915, 30.
Bibliográfia
Fedinec Csilla, Fejezetek a kárpátaljai magyar közoktatás történetéből (1938-1991), Bp., Nemzetközi Hungarológiai Központ, 1999, 128.
Kaminszky Géza, Az Ungvári Kir. Görög Katholikus Kántortanítóképző-Intézet értesítője az 1914-1915. tanévről, Ungvár, Unio Könyvnyomda Részvény-Társaság, 1915, 61.
Melles Gyula, Az Ungvári görög katholikus tanítónőképző, polgári és elemi leányiskolák s az ezekkel kapcsolatos nevelőintézetek értesítője az 1914-1915-ik iskolai évről, Ungvár, Unió Részvénytársaság Könyvnyomdája, 1915, 63.
Balogh Lívia, Kárpátaljai magyar iskolai értesítők adatbázisa, Acta Beregsasiensis, 2009/1, 161-170.
Fedinec Csilla, Az ungvári görög katolikus tanítóképző kultúrmissziója az észak-keleti Felvidéken, 1817. Internetes elérés: http://real.mtak.hu/13174/1/FedinecCs_keresztenyseg3.pdf
Fedinec Csilla, Nemzetiségi iskolahálózat és magyaroktatás Kárpátalján, Fórum Társadalomtudományi Szemle, 2001/1. Internetes elérés: http://epa.oszk.hu/00000/00033/00006/fedinec.htm
Ispánovics Csapó Julianna, A magyar iskolai értesítők kialakulása és feltárása, Létünk, 2011/3, 94-103.
Szamborovszkyné Nagy Ibolya, Tantárgy a periférián: Nemzeti történelmünk tanításának negyedszázada Kárpátalján (1988/89 – 2013/14), Acta Academiae Bergensiensis, 2014/1, 47-63.






2017. január 4., szerda

Valóság-illúzió




Something is wrong, azért gondolom ezt, mert a valami nincs rendben közhely. Idegen nyelven viszont más a hangzása. Ezt érzem, holott a nap nemrég kelt fel és a vörös lágyabb árnyalatával színezte meg az égbolt alját.
A vörös az egyiptomiak szerint az életet szimbolizálta, jutnak eszembe a fekete ruhás nő szavai az oktatóvideóról. Mit jelent számomra?
Ezen a reggelen a természet szépségét, a harmóniát, de legalábbis az összhang meglétét kellene érzékelnem, miközben a látóhatár széle vöröses fényt kapott, és ebből egy kevés jut a neoklasszicista épület homlokzatára is, amely előtt állok. Tökéletes építészeti alkotás és a természetben megfigyelhető egyik csoda az, amit éppen figyelek, mégis azt érzem, hogy valami azonnal összetörik. Ennek érzete, valamint az összeomlás folyamata megállíthatatlanul zajlik, nem befolyásolhatom, mindenképpen megtörténik.
Az a legszomorúbb ebben a folyamatban, hogy magas fokú idegenség-érzet (?), krónikus összhang-hiány közepette élek, és maga alá temet, majd lassan felemészt a diszharmónia (?). Egyik ellen sem tehetek semmit. Azért sem, mert mindeddig magamnak sem fogalmaztam meg ezeket a problémákat.
Saját magam szemlélőjévé válok. A környezetemet figyelem. Megmagyarázhatatlan ok miatt úgy érzem, az előbbi kép keretbe igazodik, valóságos festménnyé válik. Miután ekképpen megelevenedett, ugyanakkor lefagyott az általam szemlélet külvilág, hajszálvékony repedések keletkeznek kifeszített vásznán. A repedésekkel szemben tehetetlen vagyok, irányukat semmiképp sem befolyásolhatom. De várhatom a végét. A pillanatot, amikor a repedések olyannyira elmélyültek és kiszélesedtek, hogy végül szabálytalan alakzatok szakadjanak ki a korábban egységesnek tűnő képből.
Lehetséges, hogy hamarosan eltűnik ez a sejtés. Vagy egy időre velem marad. A jelenléte meglepő. Korábban nem tapasztaltam.
Zavaró, hogy miatta úgy érzem, öt percen belül zokogni kezdek. Az általam szemlélt környezet háttéralakjai csodálkoznának, vagy félrenéznének.
Something is wrong, vagy épp everything is all right. Az is valószínűnek tűnik, hogy a káosz a természetes, elvárható alapállapot? Ennek tudatában lehetséges élni? Megoldást jelenthetne, ha nem keresném a pszichológiai szaklapok által hangsúlyozott fogadd el önmagad, légy harmóniában a világgal tanácsát? Abban az esetben, ha nem keresem, akkor nem értékelhetem tragédiaként, ha nem élek benne. Ez a lemondás az összhang hiányának látható következménye? A hiányérzeté, mely régóta megbújt a valóság-érzékelésemben? 

  Megjelent: Együtt, 2016/4, 23-24.o.